FÓRUM – Szociáldemokrata Hírlap

Új sorozatunk indul, Szociáldemokrata gondolatok címmel

Mi is az a szociáldemokrácia? A válasz nem egyszerű, hiszen nem mindegy, hogy a meghatározást történelmi vagy napjaink kontextusában járjuk körbe. A múltban a szociáldemokrata jelző egy újhullámos, baloldali értéket jelentett, mely viszont  napjainkra már történelmi távlatban vizsgálható. A 19. század végén, 20. század elején a munkás érdekvédelem még gyerekcipőben járt. Számos olyan védelmi intézkedés, jogi háttér hiányzott a munkások felé, mely a 20. század második felére már alapfeltételt jelentett. A 20. századra fordulva az éhínség, nyomor, létminimum alatt élés jutott osztályrészül a munkások, bérből- és fizetésből élők számára. A Kiegyezést követően egy olyan réteg jött létre, mely napi hosszú munkaórákból, hétvégi műszakokból próbálta eltartani magát, és az ipari technológiai fejlődéssel párhuzamosan a gyárakba, üzemekbe koncentrálódott. Végül ez a réteg jelentette azt a munkásosztályt, mely a 20. századra fordulva egyre inkább követelte magának azokat az alapvető szabadságjogokat, melyek a saját életüket könnyebbé és élhetőbbé tette volna. A Monarchia rendvédelmi szervei nem nézték jó szemmel a munkás szervezkedést, hiszen a korra jellemző nagypolgári, úri világ számára testidegen volt az a százezres létszámú réteg, melynek nem tellett új ruhára, sokszor cipőre sem, és egyik hónapról a másikra élve tengette életét. Mindenféle perspektíva és bíztató jövőkép nélkül. A politika nem kívánt ennek feloldásában szerepet vállalni, hiszen a korra jellemző politikai viszonyokban nem a többséget képviselték, hanem a kevesek a még kevesebbeket. Vagyis a gazdag, vagyonos úri osztály, a bárók és grófok világa alkotta a politikai elitet, és ez a társadalmi réteg nem kívánt semmiféle szolidaritást vállalni a nincstelenekkel és dolgozókkal, pláne nem kívánta az ő érdeküket képviselni. Hiszen ez egyben azt is jelentette volna, hogy elismerik a munkásságot, mint egyre növekvő létszámú társadalmi osztályt és ezzel együtt azt is, hogy az úri világ kiváltságai és politikai előjogai csorbulnának. Természetesen ezt nem lehetett politikailag felvállalni, hiszen ahogy ma is, akkor is abban volt érdekelt a politikai „krém”, hogy a társadalmi megosztottságot és saját vagyonos előjogaikat fenntartsák. Ezt az antagonisztikus ellentétet kívánták feloldani a színre lépő szociáldemokraták, melyek maguk is a munkások, dolgozók közül kerültek ki, és a saját érdekképviseletüket tűzték zászlajukra. Pártot alapítottak, hogy részt vehessen a politikai döntéshozatalban, azonban naivan abban reménykedtek, hogy az uralkodó osztály szóba áll velük. Nem tették. Nem is tehették, hiszen kötötte őket a több száz éves hagyományra visszatekintő előjog-gyakorlás. De a szociáldemokraták nem adták fel. Bár pártuk még fiatal volt, és szervezettségét tekintve is inkább az össze-visszasság, mintsem a hatékony felépítés jellemezte, azért egy valamiben bízhattak: sorra alakultak alapszervezetik, csoportjaik szerte az országban és egyre nagyobb létszámban csatlakoztak hozzájuk a gyárak és üzemek munkásai. Az akkori szociáldemokrata vezetők, elsősorban Engelmann Pál Gábor (a párt első elnöke) egy új ötlettel álltak elő. A munkások érdekvédelmét ne közvetlenül a párt lássa el, hanem hozzanak létre a dolgozók saját érdekvédelmi szervezetek, a szakszervezeteket, és a párt a szakszervezetekkel fog együttműködési megállapodást kötni. Ebben az új struktúrában sokkal hatékonyabb érdekvédelemre volt lehetőség, hiszen annál jobban lehet egy réteg érdekét képviselni, minél nagyobb számban állnak azok az adott párt mögött. A párt viszont önmagában nem volt igazán vonzó. Miért nem? A válasz kézenfekvő volt: a kor munkásaiban elevenen élt az a kép, hogy aki politikus, az jó ember nem lehet, hiszen az úri világot képviseli. Azonban sokkal inkább megbíztak azokban a szakszervezeti vezetőkben, akiket saját maguk közül választottak ki, hiszen ezeket az embereket igazán maguk közül valónak tartották és hiteles képviselőknek gondolták. Egyébként azok is voltak. Hitelesek, mert kézzel foghatóan tudták, hogy mik aggasztják a munkásokat, mi az, ami a mindennapjaikban a legnagyobb problémákat jelentik, és talán arra is volt ötletük, hogy miként lehetne segíteni.

Folytatjuk…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük