FÓRUM – Szociáldemokrata Hírlap

Az egészségügy sok sebből vérzik, főleg azért, mert a döntéshozók még mindig a szokásos módon hátra sorolva félvállról véve igyekeznek túlélni a vállság helyzetet, miközben azt mondogatják, hogy urai a helyzetnek, minden rendben van, mindenről gondoskodtak, egészségügy pedig állja a sarat.

Ugyan az idő múlásával és a halottak számának emelkedésével párhuzamosan azért észlelhető némi megingás a sikerpropagandában, amikor a miniszterelnök egyik nap még azt mondja, hogy 50% az esélye annak, hogy az egészségügy összeomlik a járvány alatt, de láss csodát másnapra a kormány által meghozott szigorító intézkedések hatására az egészségügy túlélésének esélyei 99,99% - ra növekedtek. Ezt vajon ki számolta ki neki? Miért kell az embereket hülyíteni?
Igen a kommunikáció az egy nagyon fontos dolog, főleg egy vállság helyzetben, amikor az emberek valós kapaszkodókat keresnek, ami alapján tájékozódni tudnának, hogy mire számítsanak. Helyette kapnak egy ilyen tájékoztatást, amit az sem hisz el, aki mondja, de ő azzal nyugtatja magát mérhetetlenül lenézve a saját választóit is, hogy az embereknek erre van szükségük. Eközben ő is tudja, hogy a kapacitás végessége miatt másodpercekre vannak attól helyzettől, hogy csúcsra járatott egészségügy ellenére, az emberek tömegével maradjanak ellátatlanul az intenzív osztályok ajtói előtt. Nem, ezt nem mondhatja! Elmondják helyette a számok. Igen, Szlávik doktor bemondja a tévében, hogy bírják még a betegek rohamát, igaz, hogy kezdetben csak 5-6 kórház volt kijelölve járványkórháznak, most meg hetven felett járunk, de mit számít, az egészségügy állja sarat. Hát az biztos, hogy sarat az kap bőven. A folyamat dinamikájáról így sem kapunk információt, de azért sejthető, hogy az 5-6 valószínűleg szeptember elejére vonatkozik, a 70 feletti szám, meg mostanra. Felvetődik a kérdés, csak úgy zárójelben, hogy tavasszal miért nem így történt az ágyak felszabadítása és a kórházak kijelölése?

Kábultan nézzük a grafikonokat, hogy itt még egy kicsit emelkedni fog a halálozás, mondjuk úgy 176 fő/napig, December 11-éig, ott egy kicsit elidőzik, majd január elején csökkenni fog, de még február elején is több lesz a halottak száma, mint 50 fő/ nap. Az ember ezen adatok hallatán rögtön megnyugszik, mert csak februárig lesz nagy roham, utána már fog jutni szakember meg lélegeztető gép is.

Egyszer azért arra is kíváncsi lennék, hogy az operatív törzset segítő nagyszerű matematikusok kiszámolták-e már valaha azt, hogy mi lenne az a humán erőforrás kapacitás, amivel az elhunytak számát mondjuk, a felére lehetne csökkenteni. Merthogy egyébként eszköz, lélegeztető gép, meg minden van bőven.
Össze tudnák-e vetni a kiszámolt humán erőforrás hiányt, azoknak a szakembereknek a számával, akik az utóbbi 10 évben hagyták el szülőhazájukat egy jobb élet és a megbecsülés reményében?

Ez a vezetés vajon képes- e felfogni, hogy erről főleg ők tehetnek, és nem most kellene megpróbálni hazacsábítani, hanem az utóbbi tíz évben kellett volna olyan körülményeket teremteni és nemcsak anyagi téren, hogy ne akarjanak elmenni tömegével az egészségügyi szakemberek.
A hazájukat elhagyók tudása konvertibilis, mert ott ahol megfizetik a munkájukat, ott tudják, hogy egy ilyen hivatásnál, a szakmai tudást a könyvek mellett az évek során folyamatos képzés, és a gyógyítás során megszerzett tapasztalat útján lehet összegyűjteni. Ennél fogva nem lehet azt mondani, hogy minden bokorban találunk belőlük úgy is egyet, vagy, ahogy az Ötvös cirkuszban a bohóc mondta, hogy „van Másik”.

Persze ilyenkor jön a maszatolás, hogy erre sehol a világon nem tudtak felkészülni máshol is belefulladtak a betegekbe. De ha voltak előttünk példák (lásd. Olaszország, Spanyolország tavasszal) akkor mi miért nem tettünk meg mindent, hogy elkerüljük azt a helyzetet, amibe kerültünk kellő felkészülés híján. Mi akadályozta meg az operatív törzset abban, hogy nyáron kidolgozzon egy ütemtervet arra vonatkozólag, hogy pl. a tömeges tesztelés elvégzésébe kiket és hogyan lehetne bevonni, akkor most nem kellene hevenyészett kormányrendeleteket összehajigálni.

Apropó kormányrendelet, az 509/2020.(IX.19) rendelet szabályozza az iskolákban, óvodákban egészségügyi és szociális intézményekben történő mintavételt. A leírat érintőlegesen tartalmazza a katasztrófavédelemről szóló törvényt a hatáskörök tisztázása végett. Ez felvetette bennem azt a kérdést, hogy ebben, krízis időszakban a centrális erőtérben mozgó katasztrófa védelem, mit csinál? A másik, a kormány számára pénzügyi szempontból kedves egészségfejlesztési irodák (megyénként több is van belőlük) munkatársai vajon hogyan járulnak hozzá az egészségügyi védekezéshez? Mindez azért érdekes, mert az egészségügyben párhuzamos, (vagy látszólag felesleges struktúrák) létrehozására milliárdokat költ a kormány, mérhető eredmény nélkül, de a humán erőforrás megtartására sajnálja.

Az egészségügy „púp” a kormány hátán. A strukturális átalakítások évtizedes lemaradásával láthatólag nem tud mit kezdeni. Az egészségügy nem húzó ágazat, azzal nem lehet választást nyerni, veszíteni annál inkább. Lásd a szocialisták esetét a vizitdíjjal. Az ágazat a benne dolgozókkal együtt a kormányzat mostoha gyermeke, nem nagyon szeretik. A járvány nagyon sok hiányosságra rámutat, ami eddig nem omlott napi rendszerességgel rá a kormányra, illetve szórvány esetek miatt nem ütötte meg az emberek ingerküszöbét. Most viszont tömegével jönnek, az olyan esetek ahol kiütköznek a hiányosságok és az emberek közvetlen tapasztalataiból kezd kialakulni egy egységes frontvonal, ami körvonalazza a kormány számára, hogy hol kell erélyesebben fellépni, változtatni, hogy az elégedetlenség ne tudjon testet ölteni és rontani a választási esélyeket.

Budapest, 2020-11-27

Dr. Kerekes László, orvos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük